„Volt egyszer egy Bánszállás” emlékdélutánt szerveztek az Ózdi Muzeális Gyűjtemény és Gyártörténeti Emlékparkban. Elszármazott telepi lakók gyűltek össze, akik közösen eleveníthették fel emlékeiket.
Egy történész előadást tartott a bányák és a telep kialakulásáról, majd ezt követően kötetlenül beszélgethettek a jelenlévők.
Tavaly szeptemberben mutatták be Csák Lászlóné és ifj. Vass Tibor közösen írt könyvét, ami a Fejezetek Bánszállás-Bányatelep Történetéből címet kapta. Az eseményen sok elszármazott telepi lakos részt vett. Ezen rendezvény sikerességének apropóján úgy gondolták, hogy szerveznek még egy délutánt, ahol kötetlenebb formában újra együtt lehetnek a volt bánszállásiak.
„Nagyon jó kis közösség volt Bánszálláson. Még az én időmben is, de az idősebb korosztály idejében még inkább. Összetartó csapat volt és kicsit másképp viselkedett, mint a többi falu, mert viszonylag egységes volt az arculata. Tehát a többség a bányánál dolgozott, ott is laktak, nagyjából egyforma volt az időbeosztás és a jövedelmük is. Tehát ilyen kommunaként működött a telep tulajdonképpen.” - mondta Gál Monika szervező
Az eseményen Dr. Nagy Péter történész a bánszállási bányákról és a telep kialakulásának körülményeiről tartott előadást. A termelés az 1870-es években indult meg. Körülbelül erre az időre tehető a telep létrejötte is. Sokan jöttek ide dolgozni, ezért kellett egy terület, ahol a munkások élhetnek, közel a bányához. Így jött létre Bánszállás.
„A korban ezek a lakások nagyon modernnek számítottak a telepen. Ezeket az embereket meg kellett győzni, hogy Felvidékről, vagy az ország más tájairól ideköltözzenek. Nekik ezért kellett kertet, állattartási lehetőséget biztosítani és sok minden mást is, hogy ők itt éljenek. Addig laktak itt, amíg a bánya működött.” - mondta Dr. Nagy Péter történész
Az előadásból megtudhatták a jelenlévők, hogy vannak arra vonatkozó információk is, hogy a bányákban még mindig található szén. Az 1980-as években azonban egyre kevesebb szükség lett a kohászati termékekre. Emellett elavultak, sokat kellett volna fejleszteni rajtuk ahhoz, hogy tovább működőképesek maradjanak. Így nem sokkal később be is zárták őket. A történeti áttekintést követően Bukovinszky Zsolt, az ÓMÉK ügyvezető-főszerkesztője négy vendéggel beszélgetett, akik valamilyen formában kötődtek a telephez. Emellett saját élményeiről is mesélt a megjelenteknek.
„Az egész gyermekkoromra rányomta a bélyegét a sok-sok látogatás és a szünetek, amiket itt töltöttem a nagymamámnál, édesapám testvérei is a településen laktak. Akkor egy igazi paradicsom volt Bánszállás. Sajnos, ha ma arra járunk, ezt már nem láthatjuk, de gyönyörű emlékeim vannak.” - nyilatkozott Bukovinszky Zsolt, az ÓMÉK ügyvezető-főszerkesztője
Az emlékdélutánnal egy napon nyílt Ózd környéki bányák történeti emlékei című időszaki kiállítás részeként többek között a bánszállási egységben használt szerszámok és lámpák is megtalálhatóak. Az úgynevezett „Csák-hagyaték” elemeit szeptemberig láthatják a Múzeumban, a kiállításnak a keretein belül. Sok olyan résztvevő volt, akik hosszú idő után most találkoztak újra. Ez az alkalom remek lehetőség volt számukra arra, hogy megosszák régi emlékeiket egymással és együtt újra feleleveníthessék őket.