Dokumentumfilmes délutánt tartottak a Nemzeti Filmtörténeti Élményparkban. Almási Tamás – Szorításban és Debre Zsuzsa – Elmúlt, oszt jól van című alkotásait vetítették le az érdeklődőknek.
Zsúfolásig megtelt péntek délután a Nemzeti Filmtörténeti Élménypark harmadik emeleti terme. A látogatás apropóját az adta, hogy két filmet is vetítettek az intézményben. Először Almási Tamás, Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendező Szorításban című alkotását láthatták a jelenlévők. 1987 és 1998 között készítette el Ózd sorozatát. Ennek az első részét tekinthették meg az érdeklődők. A filmben három munkás és egy vezető sorsán keresztül követhetjük végig a gyár leépülését.
„Egy dokumentumfilm egyfajta tükröt tart bizonyos társadalmi jelenségekre, helyzetekre és szituációkra. Ez esetben nyilvánvalóan érzékletesen az akkor zajló rendszerváltozáshoz kötődő eseményeket Ózd vonatkozásában, valamint az igen nagy múltú gyár vonatkozásában mutatja be, hogy hogyan zajlott ez, hogyan érintette az embereket. Nyilvánvalóan itt emberi sorsokat mutat be” - emelte ki dr. Ádám Eszter, a Nemzeti Filmtörténeti Élménypark intézményvezetője.
Ezt követően Debre Zsuzsa – Elmúlt, oszt jól van című dokumentumfilmjét indították el, amit 2019-ben egy helyi szépségszalonban rögzítettek. Egy terepmunka alkalmával tértek be ide. A forgatás legelején még nem tudták pontosan, hogy mi lesz a film témája. Megtetszett nekik maga a fodrászat és az a környezet, ahol dolgoztak a szakemberek.
„Utána, amikor megérkezett ez a gondolat, hogy akkor beszéljenek nosztalgikus közös múltról, amiről mindenkinek van emléke, szerintem az volt az a pont, amikor már sokkal egyszerűbb volt felfűzni, hogy miről fog szólni a film. Természetesen a vágás volt még kihívásokkal teli, mert nagyon sok nyersanyagot forgattunk. Sok mindent ki kellett vágni belőle. De alapvetően azt érzem, hogy ez így feszes és kerek lett a végére” - mondta Debre Zsuzsa, rendező.
A filmben zajló diskurzusok során betekintést nyerhettek a munkáscsaládok rendszerváltás előtti hétköznapjaiba, valamint az is jól kirajzolódik belőle, hogy az ózdi gyár hány család megélhetését biztosította akkoriban. A vetítést követően az intézményvezető a rendezővel és a fodrász hölggyel folytatott beszélgetését is megtekinthették a jelenlévők, valamint ők elmondhatták gondolataikat az alkotásról.