1. Hírek
2. Kultúra

Fújással, vagyis az egykori gyári duda hangjával kezdődött az Ózdi Ipari Örökségvédők Baráti Köre, valamint az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Vaskohászati Szakosztály Ózdi Szervezetének rendezvénye, vagyis a XIV. Ózdi Ipari Örökségvédelmi Konferencia a Digitális Erőműben. Elsőként Riz Gábor országgyűlési képviselő, miniszteri biztos köszöntötte a megjelenteket és beszélt a kohász szakma sokrétűségéről.

„Néha nehéz ózdinak lenni, de szép. Néha nehéz kohásznak lenni, de büszkeség. Néha nehéz ezt a szakmát ott tartani a társadalmi megbecsülés asztalán, de ott kell tartani, mert enélkül nincsen Magyarország, nincsen nehézipar és nincsen jövő. Sok mindent meg lehet venni a világpiacon, sok mindent el lehet érni a világpiacon, sok minden talán dömpingáron is elérhető a világpiacon, de egy nemzet fundamentális iparágak nélkül, nehézipar nélkül nincs. Az ózdiak és dunaújvárosiak pedig letéteményesei ennek” - mondta Riz Gábor, országgyűlési képviselő, miniszteri biztos.

Az országgyűlési képviselő Gyár állott címmel egy rövid prezentációt is tartott. Majd sorra követték egymást a meghívott szakmai előadók a színpadon. A levezető elnök dr. Grega Oszkár okleveles kohómérnök, egyetemi tanár volt. A világban a magyar vas és acélipar helyzetét dr. Móger Róbert a Magyar Vas és Acélipari Egyesülés elnöke vázolta fel a hallgatóságnak. Az okleveles kohómérnök igen átfogóan összegezte az acélipar helyzetét. Elmondta, hogy a háború és a covid miatt az elmúlt három évben igen nehezen lehetett csak acélt eladni, majd rátért a jelenre és a jövőre. Több mint a fele, majdnem hatvan százaléka mára a világ acél termelésének Kínához és a körülötte lévő országokhoz kapcsolódik.

„Indonézia, Irán és felfutóban van Vietnám is. Ők az egyik legnagyobb acéltermelők már Európa és a Nyugat, Nyugat-Európa, illetve az USA visszaszorul. Termelés tekintetében a világ összes acéltermelése 1,8 milliárd tonna napjainkban. Európa a 2000-es évek 200 millió tonnájáról a 2009-es pénzügyi válság után egy százhetven millió tonna acél termelésnek felelt meg. Az elmúlt időszakban, napjainkban ez százötven, százötvenöt millió tonna a termelés. Az import növekszik, a termelés pedig csökken” - fogalmazott dr. Móger Róbert, a Magyar Vas és Acélipari Egyesülés elnöke.

Póczos József, Liptai Péter, dr. Hatala Pál és dr. Csontos Györgyi beszámolóját is meghallgathatták a résztvevők a délelőtt folyamán. Az Ózdi Ipari Örökségvédők Baráti Körének régen dédelgetett vágya volt hogy az egykori gyár kitűnő szakemberiről egy összeállítás készüljön, ami méltatja tevékenységüket. Bokor Sándor szakértők és tanácsadók segítségét kérte könyve megvalósításhoz. A kutatómunka eredményeként összeállt a kép.

„Ötvennyolc olyan ember szerepel benne, aki ténylegesen az ózdi gyár fejlődését elősegítette. Szeretném azt is megjegyezni, hogy ez a könyv nem lehet teljes. Nagyon sokan hiányoznak ebből a könyvből, és én bízom abban, hogy mivel nagyon sok ezerre tekinthető azon kiváló szakembereknek a névjegyzéke, akik elősegítették a gyár működését, hogy lesz majd valaki, aki utólagosan, utánam meg fogja írni a könyvnek a második részét. És akik kimaradtak most belőle, azok is fognak benne szerepelni” - nyilatkozta Bokor Sándor, a konferencia szervezője, az Ózdi Ipari Örökségvédők Baráti Körének tagja.

A kötetekből egyébként a rendezvény résztvevőit is meglepték egy tiszteletpéldánnyal. Ehhez szorosan kapcsolódott az a kiállítás, amely a könyv címét viseli, vagyis Arcképek az ózdi kohászat történetéből elnevezéssel egy tárlat nyílt a Vezénylőhelyiség előtti térben, ahová a meghívottak nagy várakozással léptek be. A rendezvény szervezője, Bojtos Zoltán intézményvezető ötleteivel kiegészítve hozta létre a tárlatot, amely számos kohászati relikviát, emléket tartalmaz. Benkő Imre Pulitzer díjas fotóművész ötven darab képpel támogatta a kiállítást és Dobossy László helyi fotóművész is hozzájárult a sikerhez. A programok sorában gyárlátogatás is szerepelt az Ózdi Acélművek Kft.-ben és a hagyományok szerint Szakestéllyel zárult a nap.