1. Hírek
2. Egyház

1997-ben kezdte meg működését az ózd-susai Szent Anna Szeretetotthon. A ház görögkatolikus fenntartású, létrejöttét is az egyház segítette. Azóta sem engedték el a kezüket. A pandémiai előtt többször segítettek nekik eljutni a különböző alkalmakra, valamint a gyülekezet parókusa, Bodnár Dániel rendszeresen kilátogat, hogy liturgiát tartson a lakók számára. Idén huszonöt éves fennállását ünnepli az intézmény, amely alakalmából ellátogattak az Ózdi Görögkatolikus Templomba.

„A huszonöt év az nagyon nehezen indult. Tizenhárom évig önkormányzati otthonban dolgoztam, és valami mást szerettünk volna. Az egyház támogatásával sikerült megvalósítani 1997-ben és hát eltelt a huszonöt év. Nagyon sok lakó volt. Tulajdonképpen mindenki más, mindenkivel máshogy kell foglalkozni. A nővérek nagyon ügyesek, nagy összeszokott gárda van, nagyon megvagyunk elégedve, de azt hiszem, hogy a lakók is” - mondta German Jánosné, a Szent Anna Szeretetotthon intézményvezető helyettese.

Dr. Orosz Atanáz a szent liturgiát követően püspöki áldásban részesítette German Jánosnét, az intézmény alapítóját. Egy virágcsokrot és oklevelet is átnyújtott számára, majd az ott dolgozók mindegyikét egyesével kiszólítva is megköszönte munkájukat. Ózdon ebben az egyházközségben hagyományosan a Miskolci Apostoli Exarchátus karitász igazgatója lakott, aki egyben a parókus is volt. A püspök egy gondolatot is felidézett tőle.

„Az egyház az többlábú széken ül, és az egyik lába ennek a széknek éppen a szeretetszolgálat. Hogyha ez hiányozna, akkor kibillenne, felborulna a szék és így tapasztaltuk ezt. Ezért nagyon hálás az egész egyházmegyénk, hogy itt a templom közelében, az egyházközséggel eleven kapcsolatban egy szeretetotthon működik. Akkor is, ha kisebb létszámmal, mint a nagy, állami otthonok, de olyan családias körülményekkel, amely sokak számára azért lehetővé teszi a békés öregkor eltöltését” - fogalmazott dr. Orosz Atanáz, püspök.

Hozzátette, hogy az egyházban az ötven év a jubileumi, az az Jóbel év, azonban a negyedszázad is egy szép és ünneplésre méltó idő. A gyülekezet és az otthon kapcsolatát egyébként folyamatosan ápolják, amiért az idősek nagyon hálásak, hiszen életük utolsó időszakában nem maradnak egyedül, hanem egy lelki kísérőt kapnak maguk mellé.