Utolsó útjára kísérték Balog Rudolf prímást

Örök nyugalomra helyezték Balog Rudolf prímást. A szertartást a Gyári temetőben tartották meg, amelyen a búcsúztatók mellett több muzsika is felcsendült.

Muzsika- és harangszó töltötte be a Gyári temetőt kora délután. Balog Rudolf prímást kísérték utolsó útjára. Az eseményen a családtagok mellett barátok, ismerősök és szervezetek képviselői is jelen voltak. A hegedű szerelmese március 20-án, 86 évesen hunyta le örökre szemét. Az egyházi szertartást Szőke Gábor, római katolikus plébános tartotta, a polgári búcsúztatót pedig Vargáné Sebők Ibolyától hallhatták a gyászolók.

„Egy életért, hegedűért és muzsikálásért rajongó ember hagyott itt bennünket búcsú nélkül, akit mindannyian szerettünk. Az ember, aki maga volt a jóság, a szeretet, a derű és a jókedv. A muzsikus, akinek dalból volt a lelke” - fogalmazott Vargáné Sebők Ibolya, polgári búcsúztató.

Balog Rudolf zenész családba született, figyelme pedig már igen fiatalon a hegedű felé fordult. Tizennégy éves korától az ÓKÜ Finomhengermű Gyárrészlegénél dolgozott. Alkalmi zenekarokban muzsikált, 18 évesen pedig már zenekarvezetőként is tevékenykedett. A hazai szerepléseken kívül külföldön is számos alkalommal képviselte és vitte jó hírét a népzenének és városunknak is. A szertartáson az Ózdi Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnökhelyettese, valamint az Ózd Kék Sirály Zenei Egyesület vezetője, Berki Lajos is megosztotta gondolatait a gyászolókkal.

„Főszereplője volt az ózdi roma kulturális rendezvényeknek. Hegedűjét a táblai borversenyektől kezdve a falunapokon át a Rózsakerti Estekig hallhatta a roma és nem roma, kultúraszerető közönség. Életvitelével, megjelenésével, zenéjével a békés egymás mellett élést hirdette folyamatosan. Rudi bácsit mindenki szerette, zenész és nem zenész egyaránt” - emelte ki Berki Lajos, az Ózdi Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnökhelyettese

Balog Rudolfot a legtöbben egyszerűen csak Rudi bácsinak szólították, hiszen szerénységével, alázatával sokak szívébe lopta be magát. Egyike volt azon emblematikus személyeknek, akik tevékenységükkel, személyiségükkel egyaránt fontos részévé váltak mindannak, ami egy város karakterét, lelkületét jellemzi. Ezért a mai szertartáson nemcsak családtagjai és barátai, hanem egy egész város szeretetét és tiszteletét is magával vitte.

(forrás)