Hatvan éve
Kultúra
2022. febr. 1.

Hatvan éve

Az ózdi ruhagyár történetéről tartottak előadást az Olvasóban. „A hely, ahol élünk…” című honismereti sorozat foglalkozását Begezi Tiborné, nyugdíjas szakoktató, szalagvezető tartotta.

1961. január 4-én nyitotta meg kapuit a Debreceni Ruhagyár ózdi telephelye. Az 1970-es években körülbelül 1400-1500-an dolgoztak a létesítményben, ami ezekben az években élte fénykorát. Ekkor már szabászattal, nyers- és készáru raktárral is rendelkezett az egység. A rendezvényt az ÓMÉK és a Lajos Árpád Honismereti Kör szervezte meg, mert fontosnak tartják, hogy megemlékezzenek erről a majdnem kerek évfordulóról.

„A ruhagyár történetéről fog szólni az előadás. Az elmúlt évben volt hatvan éve, hogy Ózdon a Debreceni Ruhagyár egy gyáregységet telepített. Ez még Varga Dezső tanácselnök ötlete volt. Felkértük Begezi Tibornét, aki dolgozott a gyárban, szakoktatásban is részt vett, szakértője a témának, hogy ezt az előadást tartsa meg” - nyilatkozta Döbör Istvánné, a Lajos Árpád Honismereti Kör elnöke.

Negyven évig főként termeléssel foglalkoztak a gyárban, ahol szalagrendszer segítségével készültek a ruhák. Harminc ember kezén keresztül lett kész egy-egy darab. A folyamat során különböző fázisokon estek át, mint például a felgombozás és a vasalás. Ezt követően minőség-ellenőrzést végeztek, felcímkézték a termékeket, amelyek végül a készáru raktárba kerültek. A szakképzett munkavállalók mellett az egységben betanított munkások is tevékenykedtek. Egy-egy műveletet elsajátítottak és így tudták segíteni a szakemberek munkáját.

„Kivettek szalagvezetőnek. Egy hónapot adtak a betanulásra, és aztán harminc ember munkáját, a termelését kellett segítenem. Az ellenőrzést, a balesetvédelmet, a minőségi munkát és a teljesítményüket kellett figyelemmel kísérnem, hogy meglegyen az a darabszám, amit előírtak. Ha például százötven darab volt a program nyolc óra alatt, akkor annak kész kellett lennie. Úgyhogy ezt a mennyiséget a raktárba le kellett szállítani” - mondta Begezi Tiborné, nyugdíjas szakoktató, szalagvezető.

Leginkább nők, de férfiak is tevékenykedtek a gyárban, akik karbantartói munkálatokat végeztek, illetve a férfi szabászatban dolgoztak. A bezárás után többen kisebb üzemekben, varrodákban helyezkedtek el. Az eseményen zömében a gyár régi dolgozói jelentek meg, akik örültek a lehetőségnek, hiszen újra találkozhattak és emlékeiket is megoszthatták egymással.