Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy ne kapcsoljuk fel a lámpákat a sötétben, hiszen így jobban látjuk az olvasásra váró szöveget, meg tudjuk figyelni a körülöttünk zajló történéseket. Amikor viszont Szűz Mária negyven nappal Krisztus születése után belépett a templomba gyermekével, ott még nem volt más világítás, csak a gyertyák. Ezért a kedd esti szertartáson a görögkatolikus templomban sem kapcsoltak lámpát. A hívek ezáltal kevesebbet láthattak a környezetükből, de többet vehettek észre önmagukból. Bodnár Dániel parókus beszélt a gyertya szimbolikájáról.

„A keresztény ember életében ez megjelenik akkor, amikor megkeresztelünk valakit. Hiszen a keresztszülők a keresztelés szertartásának menetében egy égő gyertyát kapnak, azzal az üzenettel, hogy ők legyenek a gyermekek előtt mint világító fáklyák. Mutassák meg azt az utat, amelyen a gyermeknek mennie kell. Aztán egyházi évünk folyamán ott van a gyertya minden egyes szent liturgiánkon, amely kifejezi a mi alázatosságunkat, hogy mennyire szeretnénk közeledni a mi gondviselő Istenünkhöz” - fogalmazott Bodnár Dániel, görögkatolikus parókus.

A gyertya tehát végigkíséri a keresztény emberek életét a bölcsőtől a koporsóig. A gyertyaszentelésnek éppen ezért nagyon fontos hagyománya és mély gyökere van. A keleti liturgia szerint február másodika egyben a találkozás ünnepe is. Jézus Krisztus ugyanis ekkor, negyvennaposan találkozott Anna, a prófétanő és az idős Simeonnal, aki a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Ez is erősíti tehát a gyertya szimbolikáját.