Múzeumok és látnivalók


Ózdi Muzeális Gyűjtemény és Gyártörténeti Emlékpark

[Helyi] skanzen_web.jpg

Ózdon 1971-ben hozták létre a Gyártörténeti bemutatót, amely a nagy múltú vasgyártás történetét volt hivatott megjeleníteni.  A hosszú évek során, a szorgos gyűjtőmunkának köszönhetően a gyűjtemény fokozatosan bővült a munkások életkörülményeit  bemutató tárgyakkal, a város és annak körzetének kultúrtörténeti emlékeivel.  1994 -től már kibővült gyűjtőkörrel, Muzeális Gyűjteményként az 1895-ben épített Gyári Iskola műemléki épületében kapott helyet.   2007 július 1-től az Ózdi Művelődési Intézmények tagintézménye.

A múzeumban megtekinthető állandó kiállítások:

[Helyi] Ozdi_muzealis_gyujtemeny_es_gyartorteneti_emlekpark.jpg

Ózdi gyártörténeti kiállítás

Acélmű technikatörténeti kiállítás
Energiaellátás az ózdi gyárban
Sporttörténeti kiállítás
Régészeti és ásvány kiállítás
Néprajzi kiállítás
Pedagógiatörténeti kiállítás
Képzőművészeti kiállítás
Munkáséletmód kiállítás

Szabadtéri kiállítások:

Kohászéletút - tablókiállítás

Kőtábla kert
Iparvasút-sétány
Patakmeder-sétány
Gépszobor sétány
Bucakemence-pavilonok    

A gyűjteményeken felül időszaki kiállítások, múzeumpedagógiai foglalkozások, zenei és történelmi klubok várják a kedves látogatókat!

Bővebb információ: www.ozdimuzeum.hu

Elérhetőségek:

Cím: 3600 Ózd, Gyár út 10.
Tel.: +36/48/470-115
E-mail: info@ozdimuzeum.hu
Web: www.ozdimuzeum.hu


Marcipán Múzeum

Az állandó kiállításon Carl-Bertil Wide svéd cukrászmester marcipán és bronz alkotásai láthatók, amelyek főleg állatokat, emberi alakokat, cseppfigurákat és ételeket formáznak meg.
A tárlat anyag folyamatosan bővül és cserélődik.

3600 Ózd, Vasvár út 50.
Tel.: 30/935-1669
Nyitva: H-V 10-22


Egyéb érdekességek

Ózd-Szentsimon római katolikus temploma

A 1200-as évek elején épült Szent Simon és Júdás Tádé (Jézus rokonai) apostolok tiszteletére a település szélén levő kisebb mesterséges dombon. Nyárád és Csíkszentsimon, (mindkettő Erdélyben) van még erről a két védőszentről elnevezve a történelmi Magyarországon. Templomunkat valószínűleg a rimaszécsi Széchy Balog család építtette, akik királyi adományul kapták a települést a kabar Berény nembéli Hangonyiak foglalásbirtokából. (A Széchyek közül a legismertebbek Mária – a murányi Vénusz, Miklós nádor, Dénes esztergomi érsek). 1214-ben a települést még Hangonypusztának, 1221-ben és 1247-ben már Szentsimonúrnak nevezik, a templomról. Trianon előtt Gömör vármegye része volt.     

[Helyi] _dsa8560.jpg

A templomhajó régen egyenesen záródhatott, a falak oldalait és sarkait támpillérek erősítették. Ez valószínűsíti, hogy egykor boltozatos mennyezete lehetett. Tornya nem volt, bejáratát a déli falon alakították ki, (ma a gyóntatószék mögött van), ablaka is csak itt volt, magasan lőrésszerűen kiképezve. A templomot később megnagyobbították, így nyerte el a mai alaprajzát. A további bővítések, átalakítások során szentélyt, a nyeregtetőre nyolcszögű huszártornyocskát építettek. Ezt sokszögű sisakkal fedték be, alatta alakították az újabb kori bejáratot. A legutóbbi bővítésnél épült a sekrestye és az oldalbejárathoz az előtér. Az átépítések pontos időpontjáról hiteles adataink nincsenek. A templom tetőzete régen fazsindely borítású volt, ezt 1960 körül palára cserélték le. 1999-ben a kopott, sérült héjazatot lecseréltették. A tornyot ekkor rézlemezzel fedték be. 2001-ben a lépcsőt építették ujjá a műemlékvédelmi előírások szerint. Figyelemre méltó a torony tetején a történelem viharaira emlékeztető kereszt, csillag, félhold együttes jelenléte, amelyhez hasonlót Petőfi 1845-ben Sajógömörben látott, és ma is látható Süvéte, Kisperlász, Miglész templomain a Szlovákiának ítélt Gömörben.  

A szentsimoni templomot leginkább a művészettörténészek ismerik 1423-ban és 1300 körüli falfestményei (a csetnekivel egykorúak), továbbá Lévay István és Komáromi István által 1650-ben készült festett famennyezete (felújította Bátki József) révén. Ezeken kívül a templom berendezései közt is több figyelemre méltó alkotás található: A főoltár és a szószék 1686-ban készült. A Mária oltár 1830-ból való, az orgona XIII. századi, a karzat aljai kazetták 1730-as alkotásait jól kiegészítik Prokopp Péter, Kontuliné, Molnár C. Pál, Jeges Ernő és Heintz Henrik 1950 körüli munkái.  

[Helyi] _dsa8504.jpg

A templom ismertségét tovább növelte a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal által létrehozott Gótikus Út című projektbe való bekapcsolódás. A templom 1900 körüli állapotáról Malonyai Dezső: A magyar nép művészete című könyvében (V.kötet), az 1948-1960 közti felújításról, nagy múltú plébániájáról, plébánosairól Csomor Ernő esperes kéziratában ír részletesen. Több internetes portálon tévesen református templomként jelölik meg, bár 1605 után a falut birtokoló Széchyek biztosan reformátusok voltak néhány évtizedig. Erre emlékeztet az 1948-ig a szószék feletti hangvetőn lévő pelikán is.

Ózd városa kiemelten kezeli a műemléket, de a műemlék templom gondozásának motorja a mindenkori szentsimoni egyháztanács, és az 1995-ben alakult alapítvány.  A műemlék együttesről több szakdolgozat készült, ezek többsége az Ózd Városi Könyvtár által készített bibliográfiában fel van sorolva. Önálló írásként a TKM (Nagy Károly nevével jelzett) 210. kötete (1985) és F. Dobosi László 2001-ben megjelentett kiadványa jelent meg.

A templom melletti egykori iskolában helytörténeti gyűjtemény működik.

A szentsimoni templom rejtélyei

Képgaléria


Tompa Mihály-emlékhely

Tompa Mihály költő, keleméri református lelkész rokonságban volt a susai Lossonczy családdal. 1850. tavaszán a költő és barátai (Lossonczy Ábrahám és Károly) a nagy vadgesztenyefa árnyékában beszélgettek, amikor a csűr tetején egy gólya kelepelni kezdett. Ez adta Tompa Mihálynak a gondolatot A gólyához című híres, allegorikus költeménye megírásához. Az esemény emlékére az 1930-as években egy fehér márvány emléktáblát helyeztek el a susai vadgesztenyefa törzsén.